Éjszaka nyugodt vagyok. Talán sírok, talán kattog az agyam. Esetleg korog a gyomrom, vagy épp pisilnem kell. Néha beledöglök a fájdalomba, néha pedig csak fekszem, és nézem a plafont. De éjszaka mindig nyugodt vagyok.
“Annyi az értelmed, mint a fehér ceruzának.”
“14 évesek vagyunk, de könyvet írhatnánk a fájdalomról amit átéltünk..”
Penge. Kés. Olló.Üvegszilánk. Mindegy mi, Csak vágjon. "
